A máltai selyemkutya eredete

Máltai-e a máltai selyemkutya?

A neve alapján akár azt is gondolhatnák, a máltai selyemkutya Málta gyönyörű szigetéről származik. Ám csak részben van igazuk, habár nem sokat tévednek. Mégis, a kutatók sincsenek teljesen egy véleményen a fajta kialakulásának helyét illetően, ennek pedig egyetlen oka, hogy a Földközi tenger szigeteit az ókorban többféle névvel is illették.

Nagy a valószínűsége, hogy a máltai selyemkutya ősei – sok más törpefajtához hasonlóan – valahol Ázsiában alakultak ki, és kereskedők közvetítésével jutottak el Európába. Korai jelenlétükre különféle ókori leletek is utalnak.

A név – máltai selyemkutya, malteser – miatt persze különféle feltételezések születtek a fajta eredetét illetően. A sémi „malat” szó jelentése nem más, mint menedék, kikötő. Nos, a Földközi tengeren több, kereskedelmi központként szolgáló kikötő volt, nem csak Málta szigetén, de a szicíliai Melita városában is. Mivel már egy görög költő, Kallimakhosz, aki i.e. III. században élt, feljegyzéseiben említett egy törpekutya fajtát, mely Meleda (korabeli nevén Melitaiosz) szigetéről származik, valószínűsíthető, hogy az Ázsiából hozott törpe ebek a Földközi tenger környékén meghonosodtak, ott szaporodva, keveredve alakult ki viszonylag korán jellegzetes kinézetük. Ezt látszik alátámasztani Plinius időszámításunk kezdete után nem sokkal született feljegyzései, valamint Arisztotelész leírása a „Canis Melitae”-ről.

Tény, hogy már az ókori görögök és rómaiak is ismerték és kedvelték a máltai selyemkutya fajtát, erre bizonyíték több fennmaradt edény, többek között a Vulci környékén fellelt, i.e. 500-ra datálható cserépmaradványok, melyen apró termetű, hosszú szőrű ebek képmása látható.

A máltai selyemkutya felemelkedése

Kezdetben rágcsálóirtásra használták őket a kikötők környékén található raktárakban, de a bájos kis eb hamarosan az uralkodó osztályok, előkelőségek kedvencévé vált, és felhagyott kezdeti munkájával. VIII. Henrik (1494-1547) uralkodása alatt kerültek a szigetországba az első máltai selyemkutya példányok, igazi népszerűségét azonban annak köszönheti, hogy Stuart Mária (1542-1587), francia királyné, a skótok híres-hírhedt uralkodója beleszeretett a fajtába, és mindenképpen szert akart tenni néhány példányra. Sőt, korán elhunyt első férje, II. Ferenc későbbi utódja a francia trónon, III. Henrik (1551-1589) is a máltai selyemkutyák rajongója volt, udvarában nagy becsben éltek az aprócska négylábúak, akárcsak I. Erzsébet (1533-1603) brit királynő imádott ebei. Nekik köszönhető hát többek között, hogy a hófehér kis máltai selyemkutya Európa-szerte hamar ismertté és kedveltté vált az uralkodó osztályok körében. Sőt, sokan gyógyító tulajdonságokat hittek a kis kutyácskákban: vallották, hogy a fájó testrészre helyezve az ebet, a fájdalom hamar elmúlik.

A királyok és királynők máltai selyemkutya iránti rajongását olyan festők örökítették meg képeiken, mint Tiziano, Goya és Dürer.

A XVIII. században kezdődött az angol tenyésztők érdeklődése a máltai selyemkutya iránt. Olyannyira, hogy rögtön kinyilatkoztatták: a máltai selyemkutya valójában terrier eredetű, így tehát brit fajta. Ezt a kijelentést elsősorban a terrier-természetre alapozták. A spániel rajongók azonnal replikáztak, és közölték: a szőrzet miatt sokkal inkább spániel jellegű, így tehát ez a rokonság sokkal valószínűbb. Eltelt majd egy évszázad, viták közepette, mígnem kijelentették: a máltai selyemkutyának sem a terrierekhez, sem a spánielekhez nincs sok köze, és nem máshonnan származik, mint a Földközi tenger vidékéről.

Mindez persze a tenyésztőket nem zavarta, és már 1862-ben közel húsz kutyát mutattak be kiállításon. 1859 és 1873, azaz a Kennel Club alapítási éve között eltelt időszakban 24 máltai selyemkutyát jegyeztek fel.

A kor legnevesebb angol máltai selyemkutya tenyésztője Lady Giffard volt, akinek 1875 és 1885 között bemutatott ebei csodás, selymes szőrükről voltak ismertek. A kezdeti években a Kennel Club szabályai nem voltak egyértelműek a színek vonatkozásában, majd 1908-ban külön osztályt indítottak a nem fehér színű máltaik számára. 1913-ban már határozottan külön választották a színeket és ezen belül mérethatárokat is megszabtak, sőt, a leírták a fehér és a nem fehér színek szőrminőségében kívánatos különbségeket is.

Máltai selyemkutya a tengeren túl

Kicsivel később kerültek az első máltai selyemkutya egyedek a tenger túlra, az USA-ba, mintsem Angliába, de már 1873-ban regisztráltak kis fehér kutyákat. 1879-ben került bemutatásra az első máltai, mégpedig a híres Westminster kiállításon. Ugyanott, ugyanakkor egy színes példányt is bemutattak, mégpedig „Maltese skye terrier” néven, melynek fehér teste mellett fekete fülei voltak. A színes példány annyira megtetszett az amerikai kutyakedvelőknek, hogy azonnal ezirányú tenyésztésbe fogtak, és a fehér máltaik pomerániai törpespiccekkel történő keresztezésével igyekeztek elérni a kívánt színösszetételt. Mások törpe és toy méretű uszkárokat használtak, elsősorban a méret és a pigmentáció rögzítése céljából. 1906-ban megalakult a Maltese Terrier Club of America, mely – miután tudatosult, hogy a máltai selyemkutya nem rokona a terriereknek – 1917-ben Maltese Dog Club of America-ra változtatta a nevét. Bár kiugró népszerűségre az Egyesült Államokban nem tett szert a fajta egészen a II. világháború utáni évekig, azért minden évben regisztráltak néhány egyedet.

A máltai selyemkutya hazánkban is kedvelt ölebfajta, bár kényes, fehér szőrzete miatt kevésbé, mint más törpefajták. Hazánk tenyésztői méltán ismertek a világ számos pontján, hiszen minőségi tenyésztői munkájukkal hazánk kinológiai hírnevét öregbítik a világban.