„Itt születtem, itt élek én…” – jászsági rockzenekarok szombat esti koncertje

2011-08-08 08:18:12

 

„Give the people what they want” („Add meg az embereknek, amit akarnak”) – olvashattam az egyik koncertlátogató pólóján szombat este az egyik jászberényi rockkocsma hangulatos udvarán. Nos, a fülledt augusztusi estén rockzenére ácsingózók többszörösen is megkapták, amit akartak: három jászsági banda állt ki a színpadra elismerést érdemlő produkcióval.


altA futóversenyeken is szép sikereket arató Sebestyén „Sebi” Róbert (balra) 2005 óta gründolja a Mi az Ábra? Zenekart. Korábban jászberényi tagokkal játszotta a több stílus jegyeit magán viselő dalokat, egy ideje viszont budapesti zenészekkel próbálkozik, és lép fel gyakran fővárosi klubokban, de szívesen mutatja meg magát Kapolcson, a Művészetek Völgyében is. Szombaton Hartyáni Gábor csellistával „Ábrácska” néven játszotta le a főleg saját szerzeményekből álló programot. Egy Ady-blueszal (A Hortobágy poétája) indították Sebiék a koncertet, amelyet jó órával később a funkys lüktetésű Fekete festék és az egyetemes szeretet gondolatát középpontba állító Mindenek felett zárt le. A sokszor melankolikus (sőt: szomorú, keserédes) szövegek nem a könnyed szórakoztatást célozzák meg, Sebinek esze ágában sem volt ezt tenni: dalait nagy átéléssel énekelte. A repertoárban a Sebi által írt számok mellett helyet kapott népdalszerű tétel (Árva madár) és James Brown-feldolgozás is: az It’s a man’s world a férfiak által uralt, ugyanakkor a nők nélkül mégsem teljes világot festi meg a blues fájdalmával.


A jánoshidai Experience követte az Ábrácskát. Az 1990-es évek második felétől színpadon lévő banda korábban saját szerzeményekkel örvendeztette meg közönségét, manapság viszont a feldolgozásokban teljesednek ki a srácok, név szerint: Sülyi Mátyás (ének), Kalmár István (dob), Turóczi Attila (szólógitár), Szöllősi Bálint (basszusgitár). Tempós, bulira ingerlő nótákkal jelezték a srácok: nem bíztak semmit a véletlenre. A Bonanzától megismert Kihalt minden-nel nyitó Experience futkorászó-ugráló frontembere, valamint az „izmos”, feszes hangzást produkáló hangszeresei (különösen a ritmusszekció tetszett, igaz, a gitárra sem lehetett panasz) révén tett arról, hogy jó hangulatú legyen a buli. A Bonanza-, Beatrice-, Hooligans-, Tankcsapda-feldolgozásokkal operáló négyesfogat dalválasztása tökéletesen passzolt a nyáreste fesztelenségéhez.

 

alt

Dynmo Együttes




Szép kis rajongótáborral bírt a városunkbéli Dynamo (Répási Róbert – ének, Madarász Zoltán – gitár, Berényi Attila – basszusgitár, Pernyész Péter - dob). Az Experience-hez hasonlóan széles molinóval is készülő banda az egyszerű, lényegre törő számokban erős; a leghosszabb daluk sem volt három percnél hosszabb. Látszik, nem akarják megváltani a világot a fiúk, a legjobban a ’70-es, ’80-as évek hard rockjában érzik magukat. Dalaikat főként a személyesen megélt élmények, általános emberi problémák ihletik, ahogyan a hétvégi buli is mutatta: sikerrel.


Sok szó esik mostanában a helyi termékek, áruk fontosságáról, a helyben előállított minőségi cikkeket ugyanis gyakran szorítja ki a messziről érkezett bóvli. A zenéléssel szabadidejükben aktívan foglalkozó helyi erők a Szőlőskert udvarán is megmutatták: jó zene a Jászságban is terem, nem mindig van szükség importra. Tették ezt olyan közegben, amely a ’90-es évek Jászsági Rockfesztiváljainak a hangulatát idézte: több egykori fellépő nézőként vagy zenészként is ellátogatott a triumvirátus koncertjére, így például a nagy tiszteletnek örvendő Szajkó Sanyi bácsi is.


P. T.
 


Hír megosztása