Azt festette, aminek látványa megérintette

2018-01-15 12:41:14

 


A Szikra Galéria évindító rendezvényén, január 9-én, az impozáns, egykor a Rudnay családtagok, leszármazottak érdekeltségébe tartozó épületben Rudnay Gyula (1878-1957) festőművész születésének 140. évfordulójára emlékeztek.


A galéria hagyományaihoz illően először a zene szólt. A Palotásy Zeneiskola hegedűs növedékei – Sas Dániel zongoratanár kíséretével – muzsikáltak. Főként azért, mert Rudnay Gyula is nagyon szeretett hegedülni, annak ellenére, hogy hallása megromlott idős korára.


Az emlékezésen két unokája és egy dédunokája is jelen volt. Szikra István, a Galéria-tulajdonos házigazda dr. Rudnay Gyulát – aki háziorvosként dolgozott – kérte emlékezésre. Nagyapjával ő is gyakran járt Jászberényben, mert rendre együtt jöttek el a rokonságot, a Halasy családot látogatni. Sok érdekes, gyermekként megélt élményét mesélte el.
 

altRudnay Gyula számos képet festett az anya-gyermek kapcsolatról. Így a Hónap műtárgya sorozatban is egy ilyen alkotást láthatott a közönség. Ez az 1920-30-as években készülhetett. Az egyébként – ma már szlovákiai - Pelsőcön élt kocsmáros családban sok gyermek született, közülük heten nőttek fel. Gyula már gyermekként is sokat rajzolt, így apja tanítatta, és Pesten aztán cégérek festésével indult a pályája.  Az ifjú Rudnay Gyula Münchenbe ment, s ott már komoly művészi tanulmányokat is folytatott. Ahogy a művészek a XX. század elején járták a világot, Nagybányától Párizsig, Rómáig, így ő is. Hódmezővásárhelyen szabadiskolát alapított, és több évtizeden át kiterjedt kapcsolatokat tartott fenn alföldi művészekkel.
 

Az 1910-es évektől nagy nemzetközi sikereket ért el, hallottuk az unoka beszámolójából, aki arról is szólt, hogy milyennek látta ő kisgyermekként a művészt. Rudnay Gyula az unokákat is gyakran lefestette. Gyorsan festett, nagyobb alkotásait is egy nap alatt készítette, ahogyan az emlékezéshez választott képet is.  Az Anya gyermekével azt sugallja, hogy milyen bensőséges a két alak kapcsolata, az anya ölelése a szeretetet is kifejezi. Sok hasonló képet festett, de aktokat soha – ezt ugyanis a felesége megtiltotta neki – hallhattuk az emlékezés során.


A nagypapa munkássága során számos jelentős művészeti díjat kapott. A Corvin koszorúról több szó is esett, mert ez 1935-ben, - amikor megkapta - a korszak nagyon nagy elismerésének számított Magyarországon. A XX. század egyik legjelentősebb festőművésze volt Rudnay Gyula, aki nagy nemzetközi ismertségnek is örvendett, s 1945 után is méltányolták gazdag életútját hiszen Kossuth-díjat is kapott.


A Képzőművészeti Főiskolán 1922-től 1947-ig tanított, s tanítványai is nagyon szerették, tisztelték. Talán kétezernél is több diákot taníthatott. Rövid ideig a főiskola igazgatója is volt, sőt, a magyar országgyűlésben 1940-től a felsőház tagjaként is jelen lehetett.


Művészi munkásságának kiteljesedésében nagy jelentőséggel bírt az 1922-ben megvett bábonyi nyaraló. Ott még télen is sokat tartózkodott, haláláig gyakran alkotott a kis faluban. Meghatározó szerepe volt a bajai művésztelep létrejöttében is. Dr. Rudnai Gyula sokféle emléket őriz a nagypapájáról, régi képeket is, melyeket a jelenlévők is láthatták. 1956 őszén is járt Jászberényben a lányánál és családjánál több hétig. Ilyenkor a berényi művészeti élet alakjaival is gyakran találkozott, s a festészet terén tanácsokat, iránymutatást is adott.   Megtudhattuk az unokától azt is, hogy a művész számára a festés imádság és költészet volt egyszerre.


A korabeli sajtóhírek között tallózott Metykó Béla, s az unoka családias visszaemlékezését követően ő is beszámolt számos érdekességről az est során, ami aztán kellemes beszélgetésekkel folytatódott, hiszen sokaknak van emléke a nagy művészről a berényiek között is.


Kiss Erika


Hír megosztása